A Barcelona megint megmutatta, hogy rém egyszerű játék a futball. Bár megint nyugdíjas tempóban kezdték a meccset (az első 80 percet), de a végén, amikor melegedni kezdett volna az a bizonyos pite, akkor megerőltették magukat, egy-két gyors kényszerítővel és remek labdanélküli mozgással.

Következőképpen kezdett a Barca: Valdes-Alves,Puyol,Piqué,Abidal - Busquets, Xavi,Iniesta-Messi,Ibra,Henry. Bár jómagam Maxwellt jobban preferálnám Abidalnál, és azért egy Touré bármikor befér középpályára, hát még az idén bombaformában játszó Keita, de nem rossz ez így sem. Első 25 perc, tili-toli néha egy lövés, de főleg lötyögés. Aztán Messi köszönte szépen az aranylabdát, tolt egyet befele és visszahúzta a rövidbe, miközben Manu Pablo a vastüdejét kereste. A 38. percben egy nézőtéri böffintésre felriadt a csapat az álmából, ám Busquests hirtelen nem tudta merre támad és rossz irányt választott, Valdes pedig ettől úgy megijedt, hogy gyorsan beengedte a Waltner Robit is megszégyínető felhőfejest. Kezdődött előlről a tili-toli. A kérdés az volt, Guardiola mikor jön rá, hogy Henrynak nem erőssége a futball mostanában. 70. percben kapta a fülest, hogy a bal szélünkön nem Laudrup szaladgál, hanem Henry. A franszia le (vagy lö), Pedro be. Egyből megélénkült a támadószekció. Pedro beadásából Messi másodszor is megköszönte az aranylabdát (mert egy úr), majd a 3. gól előtt, melynek leglényegtelenebb szereplője gyakorlatilag Ibrahimovic volt, végre láttunk focira emlékeztető jeleket.

Egy szó mint száz, az 5 pont még mindig 5 pont, a kievi túra előtt pedig jól fel kell öltözni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.