Guardiola azt a pofátlanságot is megengedte magának, hogy a legnagyobb rivális otthonában kísérletezzen: Puyol játszott balhátvédet (Iniesta beszállása után), Dani Alves jobbszélső támadót (a kezdetektől fogva). Mármost a Barcelona játékosai multifunkcibbak, mint a legokosabb okosteló. A „multifunkcionális” szó érdemes egy rövidebb elemzésre. 1) funkcionál, tehát van betöltendő feladata, és azt képes teljesíteni. 2) Multi, tehát több feladat ellátására is képes anélkül, hogy azokat összekeverné. Alvesnak simán meg lehet mondani, hogy játssz jobbszélsőt, mert pontosan tudja, hogy Guardiola mit ért ezalatt. A tegnapi El Clásicón ez volt az egyik lényeges különbség. Marcelóval szűrőt játszatni nem alapból hülyeség, csak akkor meg kell neki magyarázni, hogy az meg mi fán terem. Ugyanez érvényes az álszélső van der Vaartra, aki irányító helyett népmesehőst alakított: hol volt, hol nem volt. Egyébként ha már a pálya közepén kolbászolt, nem ártott volna legalább kísérleti jelleggel rátámadni Xavira, aki olyan vígan labdázott, mintha a Bernabéu valami játszótér volna. Szumma: nagyon úgy nézett ki, hogy csak az egyik csapat tudja, hogy mi a célja és mit kíván azért tenni.

Az imént azt írtam, hogy Marcelóval szűrőt játszatni nem hülyeség. Márpedig én ugyanúgy tudom, hogy mi hülyeség, mi nem az, mint a Besenyő Pista bácsi. Három szűrővel gyorsan megpróbálni átjátszani a középpályát: ez hülyeség kérem. Nem fog sikerülni. Ha Pellegrini mindenképp ragaszkodik Gagóhoz, akkor nem ártott volna egy pórázzal Messihez erősíteni, legalább mentális síkon. Ha viszont Gago szűr, akkor semmi szükség ott Marcelóra. Messi mélységi mozgásai ugyanis nem a védekező középpályások számától függnek, a labdát ilyen esetben rendszerint a védővonal mögé kapja. Ezen maximum Casillas kimozdulásaival lehetett volna segíteni, ám Ikernek vagy fogadása volt, hogy nem izzad meg szombat este (vélhetően nem így képzelte el), vagy légycsapdát ragasztottak a madridi gólvonalra. Azt viszont sikerült elérni a tumultussal, hogy a gyors labdakihozatalok lehetősége megszűnt.  A Barca letámadása és a pálya labdaszerzési zóna 10 méteres sávjában keletkező tömeg ugyanis két dolgot tett lehetővé: a labda kihozatalát hátrafelé, vagy értelmetlen előrebikázását. A középpálya gyors átjátszása szempontjából mindkettő ERROR. Besenyő Posta bácsi meg is mondja, hogy mi hiányzott: térfogatnövelőszer.

A maradék madridi esély azzal szállt el, hogy a kettő dolog ami működni szokott, bekrepált. Higany és Cé. Előbbi elfelejtett ziccerbe kerülni. Helyette megtette ezt van der Vaart, de közte és Messi között több különbség is van. Messi az ilyen helyzeteket tízből kilencszer berámolja. Amikor viszont igazán fontos, akkor… pofátlanul alányes és berámolja tizedszer is. Cének viszont megvolt az esélye. Pontrúgásból is, na meg Puyollal is volt, hogy édeskettesben maradt, csak éppen nem leskelődött a katalán háziállat lábai közé. Ehelyett megpróbálta simán ellőni mellőle. Egy hebefrén skizofrén gondolatvilága ehhez képest burjánzó, átláthatatlan dzsungel.

A kávé ezzel le is főtt. Lehet, hogy ezt a Barcát épkézláb taktikával sem lehetett volna megverni, , ugyanis eddig nem ismerünk legyőzőt abban az esetben, amikor a) a Barca az első adandó ziccerét berámolja b) Xavi 90 százalék fölötti hatékonysággal passzol c) ezek kombinációja. Erre a kérdésre azonban Pellegrini jóvoltából nem is kaptam választ. Így aztán kénytelen vagyok feltételezni, hogy a Madrid egész szezonja arról szólt, hogy a temetés előtt minden rendben menjen. Szép legyen a díszmenet, sokat dicsérjék a halottat, amikor elfoglalja helyét az urnában. Sikerült: még az ellenfél szurkolói is veregetik a madridisták vállát, hogy ez nem is annyira elhetetlenül rossz real Madrid. A királyi temetés tegnap este megtörtént. a koporsó akciós volt. Teljes díszgyász, nyolcvanezer ember. Mission accomplished, bravó, gratulálunk hozzá. A Barcelonának meg a bajnoki címhez.