2 nap van már csak hátra az El Clásicóig, de a Barca-tábor disznajai még mindig visítva fetrengenek egy nevenincs disznóólban, mert sikerült egy olyan újszülött csirkecsapatot eltávolítani a BL-ből, amelynek a fele ki se kelt a tojásból. Madridban nem tudunk róla, hogy miért nem találtak arra méltó embert, akiről elnevezhetnek egy stadiont, mindenesetre a világ futball-fővárosában van névadója a stadionnak. Be is mutatjuk.

Santiago Bernabéu Yeste 1895. június 8-án született Montealegre del Castilloban. Családja hamarosan Madridba költözött, ahol a kis Bernabéu a madridi grund mustrálása után 1909-ben csatlakozott a csupaszpöcsűekhez. A madridi ifit azonban hamar kinőtte: 1911-ben 17 évesen csatlakozott a felnőtt csapathoz, ahol meg sem állt 200 gólig. A fiatal csatárcsillag azonban az egyesüli úttörők között is gyűjtögette a babérokat: a pályamunkálatok során tereprendezőként és kerítésfestőként is kitűnt. Élmunkás-kitüntetésként pályafutása végére elnyerte a csapatkapitányi karszalagot is, majd visszavonulása előtti utolsó évében játékos-edzőként segítette a csapatot. Santiago Bernabéu 1927-ben hagyta abba az aktív labdarúgást. Pályafutása során csak a Real Madridban játszott, így tagja a one club mennek.

Ekkor valószínűleg nem tudta, hogy a Real Madrid élete hátralévő részét is kitölti. 1935-ig általános igazgatóként és pályaedzőként tevékenykedett, a spanyol polgárháború miatt azonban a labdarúgó bajnokság leállt, Bernabéu pedig behívót kapott Franco seregébe. Valószínűleg a Barcelona szurkolói nem zárják szívükbe ezért, pedig sokkal inkább maradt volna szeretett klubjánál, amely a háború egyik nagy vesztese lett. A Real Madrid trófeáit ellopták, a rezsim ráadásul a légierő csapatát, az Atletico Aviacónra átkeresztelt Atlitico Madridot támogatta. Bernabéu a nehéz körülmények között nem esett kétségbe, tudta, hogy ha magasabbra ér a szar, akkor gyorsabban kell lapátolni. Személyesen kereste meg az életben maradt játékosokat, hogy újra leigazolja őket.

A Real Madrid elnöki székét mégsem csupán saját munkásságának, hanem a Barcelona és saját szurkolóinak is „köszönheti”. 1943-ban történt, hogy a madridi El Clásicót megnyerte a az akkor még Madrid CF-ként induló Real Madrid. Ez idáig ugye papírforma, ám a katalán öntudatukra ébredt szurkolók nem viselték jól a vereséget, a meccs után a két szurkolótábor utcai freestyle késelési versenyben mérte össze tudását. Arra már Francónál szabad szelleműbb hippik államférfiak is rájöttek, hogy a huligánok károkozása negatív összegű játék, a spanyol diktátor is úgy döntött, hogy rendet vág: „váratlanul” mindkét klub elnöke benyújtotta lemondását. A megüresedett elnöki székbe Bernabéut választották, aki 1978. június 2-án bekövetkezett haláláig be is töltötte a pozíciót.

Bábel tornya felépül

A Bernabéu elnökké választását követő években nem volt egyértelmű, hogy a döntéssel jól jár a Real Madrid, az elnök által kitalált szisztéma ugyanis lassan épült fel. Bernabéuról ennek ellenére kijelenthető, hogy évtizedekkel megelőzte korát, egyvalamiben mindenképp: piaci alapra helyezte a labdarúgást. Előszöris szétválasztotta a klub szakosztályait, a szakosztályon belül a korosztályos csapatokat, illetve az egyesületi munkaköröket. Másrészt a csapatok külön-külön szervezeti egységként működtek, élükön autonóm és ambíciózus vezetőkkel. Vagyis Bernabeú maga egyedül a reális célok kitűzésére, azok végrehajtására és a közöttük lévő összhangra figyelt. Mint elnök, koordinációs és reprezentatív feladatokat töltött be. Gazdasági igazgatónak megtette azt a Raimundo Saporrát, aki lésőbb az 1982-es spanyolországi VB főszervezője lett, a technikai igazgató pedig az Aranycsapat és az 1956-ban Dél-Amerikában túrázó Bp. Honvéd menedzsere, Östreicher Emil lett.

Másrészt nem tagadható, hogy a klub prosperálása érdekében kibékült a rezsimmel (ennek egyik folyománya a névváltoztatás Real Madrid CF-re). Ennek következtében részben állami hitelből, részben azonban saját forrásból 1947-ben megépült a 125 000 férőhelyes Stadio Nuevo Chamartín, a mai Santiago Bernabéu stadion. Az ekkor (1929 óta) kétszeres bajnok klubról többek állították, hogy egy ilyen kis csapatnak fölösleges olyan nagy stadion, ám Bernabéu kötötte az ebet a karóhoz. A nézőszám folyamatosan emelkedett, ami lehetővé tette az újabb befektetéseket: Bernabéu volt az első elnök, aki tudatosan épített nemzetközi csapatot. Első igazolása Miguel Múnoz volt, akit 1949-ben hozott el a csapattársával, Pahinával együtt a Celta Vigótól. Múnoz lett az első, aki mind játékosként, mind edzőként megnyerte a legrangosabb európai kupát. Őket Gento követte a Racing Santanderből, Bernabéu azonban hamarosan külföldön is körülnézett.

A világ legjobb csapata

Bernabeú diplomáciai érzéke, áldozatos munkája és nagystílű befektetése az 1953-54-es szezonban kezdett beérni: a csapat történetének legnagyobb szünetét böjtjét lezárva 11 év után lett bajnok. Bernabéu azonban jóval nagyobb potenciált látott a 125 000 férőhelyes stadionban, és a Madrid tisztességes felébe átköltöző futballázban. A szivarozó elnök felépítette Európa legfélelmetesebb csatársorát. Első igazi sztárigazolása a River Plate és a Millionarios közös tulajdona, Aflredo Di Stefano volt. Di Stefano menedzsere jó kapcsolatot ápolt a Barcelonával, a katalánok vezetősége azonban az előzetes megállapodás ellenére sem volt hajlandó kiperkálni az érte ígért 20 000 dollárt. Di Stefano 1953. szeptember 15-én érkezett Spanyolországba, hogy aláírja szerződését a Barcelonával, azonban a katalánok töketlenségének hála a szövetségben kötött ki, ahol épp rendezni próbálták ügyét. Itt futott össze az épp arra sertepertélő Bernabéuval, aki személyesen győzte meg, hogy írjon alá a Real Madridhoz. Di Stefano végül mindkét klubhoz aláírt, amire a Barcelona vezetését elkezdte fojtogatni a hiszti. Saeta Rubiáért, azaz a Szőke Nyílért így végül mind a Millionariost, mind a Rivert a Real Madrid fizette ki. Hogy jó helyre került, az nem kérdés.

El presidente ugyanis gondoskodott a társakról is: a Stade Reims csapatától a francia válogatott sztárját, Raymond Kopát hozta el, Uruguayból pedig Gento érkezett. Megemlígtendő még Rial és Santamaría is, azonban a legnagyobb igazolása kétség kívül a kor legnagyobb sztárja, Puskás „Pancho” Öcsi volt. Puskás 1956-ban a Honvéd illegális túrája után a büntetéstől félve nem ment haza Magyarországra. (Nem volt ezzel egyedül: az Aranycsapat másik két sztárja, az egykori fradista kontingens, Kocsis és Czibor a Barcában kötött ki). Puskás szerződtetése hamar megvolt, azonban pályafutása nem indult könnyen, hiszen a Real Madrid akkori edzője, Carniglia enyhén szólva nem szerette. Bernabéu azonban jó érzékkel inkább a BEK-győztes és spanyol bajnok csapat edzőjét küldte el. Az eredmények őt igazolják: Carniglia távozása után a Real Madrid zsinórban öt bajnoki címet gyűjtött be, ami természetesen rekord. Puskásról írt megemlékezésében a magyar menedzser így fogalmaz: „ha Öcsi nem a Real Madridban folytatja, elmarad az újjéászületése.”

El presidente ténykedése azonban ezzel nem fejeződött be, gazdasági, szervezési, kapcsolatépítési és diplomáciai érzékének csúcsa az európai kupaküzdelmeknek megteremtése. Bernabéu pontosan látta, hogy a Real Madrid világsztárjaival együtt nemzetközi szintű attrakció. A párizsi Ambassador Hotelban összeült Sebes Gusztávval (az Aranycsapat egykori edzőjével) és az UEFA égisze alatt kidolgozták a Copa Latina sorozat kiterjesztett verzióját, a Bajnokcsapatok Európa Kupáját. Bernabéu tehát nemcsak a csapatépítésben, hanem a labdarúgó-üzlet globalizálásában is jócskán megelőzte korát. Diplomáciai befolyását egyébként nem csak saját érdekében vetette be. 1960-ban Vasas-Real Madrid meccset rendeztek Bdapesten. Bernabéu személyesen intézte el, hogy a visszavágóra kiengedjék Madridba Östreicher Emil és a barcelonai Kubala Laci édesanyját.

Eremdénylajstrom

Santiago Bernabeú Yeste elnöksége alatt a Real Madrid nemcsak Spanyolország, hanem a világ legeredményesebb klubja lett. Elnöksége alatt a Real Madrid begyűjtött 6 BEK-győzelmet, egy interkontinentális kupagyőzelmet, 16 spanyol bajnoki címet és 6 Copa del Rey-t. Többek között ennek az áldozatos munkának köszönhetően választották meg a zsinórban ötször nyerő Real Madridot a huszadik század csapatának.   Alább olvashatók Bernabeú leghíresebb igazolásai számokban:

Alfrerdo Di Stefano

Becenév: Saeta Rubia

A Real Madridban eltöltött évek száma: 11

Lejátszott mérkőzések: 282

Spanyol bajnoki címek: 8

Gólok: 216

Ebből európai kupagólok: 49

Ebből bajnoki gólok: 233

Pichichi: ’54, ’56, ’57, ’58, ’59

Ballon D’Or: ’57, ’59

Puskás Ferenc

Becenév: Pancho

A Real Madridban eltöltött évek száma: 8

Lejátszott bajnoki mérkőzések: 182

Spanyol bajnoki címek: 5

Bajnoki gólok: 157

Pichichi: ’60, ’61, ’63, ’64

Raymond Kopa

A Real Madridban eltöltött évek száma: 3

Lejátszott mérkőzések: 79

Gólok: 24

Ballon D’Or: ’58

Don Santiago Bernabéu életművének áttekintése arra enged következtetni, hogy ha a Barcelonánál bevett szokás szerint megint a Real Madrid a mérce, akkor még jó sokáig fogják keresni a méltó embert a nevenincs stadion névadójának.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.