Ma este végleg eldől, hogy a spanyol bajnokság már április tizedikén eldőlt. A két gigász elérkezett a célegyeneshez, és a célfotósok már készülődnek a Barca győzelmét kihirdetni. Az utolsó fordulóbeli ellenfelek szintén az életükért küzdenek, ám ők nem szeretnének jövőre bajnokesélyesként indulni – eggyel lejjebb. Kiszenvedésük este 7 és 9 között a sportegyen látható. Tovább után néhány trivia az esti meccsekről, és kósza elmélkedés a legkétoldalúbb La Liga nagyágyúinak szezonjáról, avagy mennyit ér 98 pont?

Fel kell állni a padlóról, leporolni magunkat és menni előre! Pokoli nehéz meccs vár a csapatra a Madrigalban. A Villarreal utolsó öt meccséből négyet megnyert és a pályájukról utoljára január 31-én távozott három ponttal csapat, akkor az a szerencsés az Osasuna volt. Rajtuk kívül ebben a szezonban csak a Real Madrid tudott nyerni vendégként, de az még szeptemberben volt. Semmiképp sem lesz egyszerű, de muszáj. Újabb sérültjeink nincsenek, így csak Iniestára nem számíthat Guardiola.

Várható kezdő:

Valdes - Alves, Puyol, Piqué, Maxwell - Busquets, Xavi, Keita - Messi, Ibra, Pedro

El kell süllyeszteni a sárga tengeralattjárót!

Nem, ez a Barcelona nem alkalmas központi aggyal rendelkező edzőt felmutató csapattal fevenni a küzdelmet. Wenger pedofil. Pellegrini chilei. Spanyolországból a jó edzők.kihulltanak. Ancsics sehol. Capello Takonyországban. Egyébként Guardiola meccselt már valaha Rehhagellel? És Lippivel? És van Gaallal? A legkomolyabb edző, akivel valaha találkozott, az egy nyolcvanhoz közelítő skót, akit a lovagrendje miatt nem mernek kitenni Manchesterből. (Hiddink legyőzéséhez semmi köze nem volt, nem csak neki, az egész Barcelonának sem). Mourinhóval már találkozott. Egy hete meg is méretett, és pont olyan könnyűnek találtatott, mint szerda este fog.

A fogadkozás az megy. Ha azon múlna, akkor már most döntősök lennénk. 2000-ben a Chelsea 3:1-re nyert a Stamford Bridge-en, 5:1 lett a visszavágó hosszabbítás után. Asszem ezt aláírnánk most is, bár egy kevésbé stresszelő 4:0-át is el tudok képzelni. A szezon legfontosabb 90 perce jön.

A Barcás kollega tán már a hétvégén megneszelt valamit, ugyanis szabadságra kérődzött. Ez gondolom azzal egyenlő, hogy az asszonyból, egy pszichológusból és egy töményszesszel teli hűtőből álló válságstábot összerántott, hogy el tudja viselni a vereséget, amihez mostanában nem szokott. (Azóta az asszonyt és a pszichológust már biztosan melegebb éghajlatra küldte). Hát bizony az ásó az első nap után kérgesre töri az ember kezét, de két-három nap alatt szokható a munka, miként az átlag futballszurkoló átkozódás-letargia kombinációjára is vissza lehet állni két-három zakó (esetleg egy elúszott BL- és/vagy bajnoki cím) után. Azért alapesetben még mindig kényelmesebb Barca-(divat)drukkernek lenni, mint bármi másnak, de nem árt néha látni ennek a magát külön fajként kezelő populációnak azt, hogy a szurkoló élete nem csak játék és mese. (Hallottál már a gonoszról? A csúf, ripacs Mourinhóról?) Tovább után a futball kognitív és affektív oldala jön, és némi  taktikázás, de csak kevés.

A jó ló a derbi napján fut – tartja a takonyország közmondása, de azt már nem mondják meg, hogy tulajdonképp mi számít futásnak, meg azt sem, hogy mi számít derbinek. A keddi BL meccs azért mindenképp pikáns lesz, még a Real Madrid szurkolói is leülnek a tévé elé, bár Mourinhónak az ember úgy drukkol, ahogy Churchill Sztálinnak. Néha azonban nem lehet válogatni az eszközökben, ezt meg a portugál pióca tudja a legjobban. A jó ló tehát a derbi napján fut, és közben szügyön rúgja vetélytársát. Tovább után kiderül, hogyan.

Szerkesztőségünk tagjainak nem kellett sasszemeket merengetnie, hogy észrevegyük a fát, az erdőt és az erdőtüzet egyaránt. Az FC Barcelona az utóbbi évtized második felében mást sem tesz, mint a „Hogyan lehet egy bajnokságban minél nagyobb pontelőnyt elherdálni?” kérdésre keresi a választ. Első lépésben most például gólt lőni felejtettek el a kistestvér ellen. A korábbi évek során azonban ennél pazarabb trükkök bemutatására is képesek voltak. Például így kell ember- és gólelőny birtokában először elflegmázni egy tizenegyest, majd laposra veretni magunkat:

A világ legjobb csapata, a magát agyonnyerő FCB a BL és bajnoki címet követő szezonban toronymagasan vezeti a La Ligát, de egy sevillai saller begyűjtése néha sokba kerül (május 9-én kiderül, hogy pontosan mennyibe is). Ismerős sztori, nem?

Az El Clásico okozta - kinek milyen – sokkból a szerkesztőség kezd magához térni. Olyan ez, mint mikor a kiadós ebéd után éppen böffentésünk ízén mélázunk, mikor megcsapja orrunkat a kávé illata. Ekkor valószínűsítjük, hogy a desszertet nyitott szemmel átaludtuk, amiben segítségünkre volt anyósunk andalító hangtónusa, ám most ismét felriadunk: spanyol forduló jön megint, nem is akármilyen. Tovább után fikázzuk egy kicsit a Barcelonát, mert egyedül a firkászok tehetnek azért, hogy bárki a világon elhiggye, nem minden tökéletes körülöttük. A madridi fanokban tartjuk a lelket – miképp a csapat is magában -, már csak azért is, mert minden erőnkkel szeretnénk hinni, hogy a bajnoki cím még nem dőlt el teljesen. Pedig de.

Átmulatott, a kelleténél pityókásabbra sikerült éjjelek után gyakori fohásza a másnaposoknak: „Istenem, mondd, hogy nem igaz, ami tegnap este történt!” Ilyenkor általában rájövök, hogy de vélhetően sajnos az. Aztán a gyomorsavval arányosan tolulnak fel a kellemetlen emlékek, és végül összeáll a kép: tegnap este temetésen voltam, méghozzá a saját kedvenc csapatomén.