Hiába korrepetáltunk benneteket lelkesen történelemből és matematikából egyaránt, a Real Madrid és a Barcelona rálépett meglepetést szimatoló orrunkra. Mindkét spanyol nagy bizonyította dominanciáját és a legnehezebb csoportokat megnyerve jutott a playoffba, ennek egyébként lehet jelentősége.

A Madrid és a Barca egyaránt megadta a lehetőséget saját szurkolóinak az izgalomra, így a nagyok közönsége a csoportmeccsek során nem csak az Atleticón röhögött (amelynek egyébként a Chelsea harcolta ki az Európa Ligát egy ciprusi ellenféllel szemben). A Barcának a tatárjárás, a Madridnak Milánó futballt nyomokban tartalmazó fele okozott kellemetlenséget, de mindkét pofozógép beindult, amikor nagy szükség volt rá.

Az utolsó játéknapon belefért egy újabb Valdes-majomparádé, meg az is hogy Casillas fekvőrendőrt játszott (Lucho a tizenegyesnél di Biaggio és Mijatovics erejét szummázva törte ketté a felső lécet), így is sima mindkét meccs. Messi még mindig köszöni az aranylabdát, Cé pedig zseniálisan tud focizni, ha épp azzal törődik. Most épp törődött: szabadrúgása csodálatos volt. Ezzel kapcsolatban azt nem értjük – és várjuk az ötleteiteket -, hogy mire gondol, amikor húszról bikázza meg ugyanígy?

Ami a továbbiakat illeti, mindkét csapatnak komoly haszna származhat abból, hogy megnyerte a csoportját: angolokkal nem találkozhatnak, így mindkettőnek csak a másik milánói túra elkerüléséért kell szorítania – ha ugyan kell. Egyébként a Sintér-silány duót beleértve bármelyik kisorsolható ellenfelet Bud Spencerként fogják lepofozni. Szurkolok egy Barca-Olimpiakoszért, ott legalább a nézőtérről (is) lőnek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.