Csak sajnálni tudom a habzó szájú kollegát, akinek csapata semmilyen okot nem ad se örömre, se boldogságra, így ezen alapvető létszükségletek iránti igényét kénytelen kárörömmel pótolni, azonban arra is csak 2-3 havonta van lehetősége. Legutóbb február 14-én, amikor kikaptunk az Atleticótól. Node vissza a pályára!

Három dolgot tehetünk: 1) Siránkozunk, sajnáltatjuk magunkat és kisujjból behúzzuk a bajnokságot 2) Siránkozunk, sajnáltatjuk magunkat és elkótyavetyéljük a bajnokságot 3) Felfogjuk, hogy Mourinho átírta a futball ideológiáját, de a Madridot csakazért még megelőzzük!

Egy álommal lettünk kevesebbek. De ez nem olyan álom volt, amikor szuperhősként, természetfeletti tulajdonságokkal megmented a világot. Ez olyan álom volt, ami nagyon is valószerű. Mikor fölkelsz nem tudod, hogy ezt álmodtad vagy tényleg megtörtént. És ez nem egy álom volt a sok közül, ez különleges volt. BL-ben elsőként címet védeni nagy kunszt, Bernabeuban BL-t nyerni isteni érzés, de elsőként BL-címet védeni a Bernabeuban ...az felbecsülhetetlen.

A mágnes(sakk)tábla mellett Mourinho csúnyán elverte Guardiolát. A legnagyobb találmányokhoz mindig a gyermeki rácsodálkozó képességre volt szükség: „Miért? Az hogy lehet? És nem lehet másképp?” Ez az a kérdés, amire a felnőttek beszűkült látókörükkel egyértelmű nemmel felelnek. Pedig mindig lehet másképp. Az edzők legtaplóbbika új korszakot nyitott a labdarúgásban. 2004-ben Porto és London között félúton szemet szúrt neki egy új fajta taktikatípus. Nem catenaccio volt, jobb annál. Kevesebb volt benne a kockázat. Igaz gólt találni is nehezebb, de a lényeg, hogy semmi esélyt sem hagy az ellenfélnek a gólszerzésre, ha meg mégis, akkor még mindig ott a kapus, a kapufa vagy a bíró. Ne titkolózzunk tovább, ezzel a taktikával EB-t lehetett nyerni. Mourinho meglátta, megszerette és továbbfejlesztette. Az ő új labdarúgás-elmélete szerint a futballhoz nem kell labda. Labda nélkül is remekül el lehet lenni a pályán. Labdakezelési hibák, pontatlan átadások, labdavesztések, fölösleges cselezgetések, ezek mind kiküszöbölhetők a labdanélküli-taktikával.

De ha már felállnak 10-en (6-4) egymás mellé, két sorban 20 méteren belül; nekem van egy Tourém, Keitám, Xavim, Alvesem, akkor nem átlövöm őket ész nélkül?! Hát örök igazság, hogy lövésből lesz a gól. Deco úgy lőtt 10 gólt szezononként, hogy az összes megpattant. Volt vagy 30 teljesen homály lövése is, de próbálkozott és ami megpattant, az jó eséllyel bement.

Vagy a másik.

Szélről lövöldözöm be a labdákat a kapu elé, nem? De. Ekkor nem árt, ha van ott egy-két torony, akinek van némi esélye elsőként elérni a magas labdákat. Akkor nem hozom le a svédnyákot, még akkor sem, ha a szögletzászló is hasznosabb nála. De hogy 90 percen keresztül keresem a rést a falon, és 45 után nem kezdek el gondolkozni azon, hogy lehet, hogy nincs és nem is lesz rés és mást kéne megpróbálni?! No de ez van. Volt idén egy csapat, akire nem volt elég szépen mosolyogni.

Azt mondtam, hogy ha Pep nem talál ki semmit, akkor csak úgy van esély, ha mindenki tudása legjavát hozza. Na Pep nem talált ki semmit, és csak Xavi meg Piqué volt értékelhető (igaz Valdesre sem lehet panasz).

Legszarabb, hogy fel kell állni a padlóról kurva gyorsan (Madrid megcsinálta a Lyon után, akkor mi is meg tudjuk) és a Madrigalból elhozni mind a három pontot, hogy a Madridéknak ismét csak a káröröm maradjon. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.