Mindkét csapat játszott szombaton és mindkét csapatnak a meccse a hatos szám bűvkörében zajlott. Madridéknál a 6 rúgott gólnak örültek, Barcáéknál a 6. trófeának. Kinek a pap, kinek a papné.

A Real a feljutó, bennmaradásért küzdő Zaragozát látta vendégül és kínálta meg hat gombóccal. A Madridnál zsinórban negyedik meccsén kezdő van der Vaart jelét adta annak, hogy meccshiányát kezdi letudni, illetve Higuain gondolta úgy, hogy megindul a Pichichiért. A vendégek már a harmadik percben összeestek az esélyesség terhe alatt, mely aztán továbbra is annyira nyomta a vállukat, hogy gyorsan még rúgattak ötöt a Madriddal. Annyira gyenge volt ez a Zaragoza, hogy még a csatár nélkül felálló magyar válogatott is kitömte volna Vanczákvili mesterhármasával. Münchenben meg fogják a fejüket, mert a kiszemelt van der Vaart vágott kettőt, egyre jobb formában van és ha madridéknak van eszük (mikor volt?), megtartják legalább nyárig, amikor majd megint el lehet tapsolni Afrika éves GDP-jének a 4-szeresét.

A másik oldalon a hatodik kupa megszerzése volt a cél. Tutira vette mindenki a fogadóirodákkal az élen, hogy ez sima meccs lesz. Hát nem lett. Köszönhetően az argentín hentesek rendkívűl kellemetlen stílusának. Nehéz lehetett úgy támadnia a katalánoknak, hogy ha egy picit hosszú volt az átadás, vagy az átvétel, akkor nem elveszi az ellenfél a labdát, hanem odarúg egy hatalmasat sípcsontra, achillesre, térdre. A mexikói spori - akit folyamatosan arabnak hittem annyira nem értette a focit - pedig összevissza fütyörészett és dobálózótt a sárga lapokkal. Egy megyebíró jobban lehozta volna a meccset. Ha csak véletlenszerűen néha meg-megfújja a sípját akkoris több jó ítéletet hoz össze, mint ez a tequilazabáló.

Szép (les)góllal ünnepelte az Estudiantes, hogy Xavi elkaszálásáért kapusuk nemcsak hogy pályán maradhatott, de még 11-est sem kapott a Barca. Ekkor még nem sejtettük, hogy annak kell örülni, Xavi megúszta sárga nélkül (Henry és Messi lerúgásakor mind a ketten sárgát kaptak műesésért). Szóval az Estudiantes bevágta, amit be lehetett. A Barca játékosoknak ekkor megugrott a pulzusszáma 32-ről 35-re, amivel még mindig nehéz futballozni, úgyhogy maradt a labdajáratás körbe, mozgás nélkül. Ez egy tíz emberrel védekező, rugdosodó csapat ellen ritkán vezet sikerre.

A szünetben Keita jelezte, hogy neki tőből lekaszabolták a jobb lábát, úgyhogy ha lehet, ő már menne haza. Bejött a helyére Pedro. Picit megélénkült a támadójáték (45ös pulzus), de Henry jelenléte még nagyban gátolta a gólhelyzetek kialakítását. Aztán a csiguszkukisz helyére jött Jeffren, aki 8 perc alatt überelte a franszoá teljesítményét.

Az utolsó tíz-tizenöt percben akkora pressing volt az argentínokon, csoda lett volna, ha kihúzzák. Nem sikerült, 89, Piqué gólpassz, Pedro gól. Egyre nagyobb ez a gyerek. Hosszabbítás. Verón sporttárs jelezte a hosszabbítás előtt, hogy inkább az oxigénsátorban inna egy sört, ha valaki elcipelné odáig, de mivel nem volt több cserelehetőségük, ezért a pályán kellett légszomjával megbirkóznia. A forgatókönyv ugyanaz volt, mint a meccs végén. Presszing, helyzetek, gól. Dani Alvesnek sikerült úgy beadnia a labdát, hogy az a másfélméteres Messinek sem a fejére, sem a lábára nem volt jó, úgyhogy a kis argentín berakta mellel a 110. percben. Hatperhat. 6/6.

Madrid hatosa

Barcelona hatosa

Köszönjük Pep!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.