Az El Clásico okozta - kinek milyen – sokkból a szerkesztőség kezd magához térni. Olyan ez, mint mikor a kiadós ebéd után éppen böffentésünk ízén mélázunk, mikor megcsapja orrunkat a kávé illata. Ekkor valószínűsítjük, hogy a desszertet nyitott szemmel átaludtuk, amiben segítségünkre volt anyósunk andalító hangtónusa, ám most ismét felriadunk: spanyol forduló jön megint, nem is akármilyen. Tovább után fikázzuk egy kicsit a Barcelonát, mert egyedül a firkászok tehetnek azért, hogy bárki a világon elhiggye, nem minden tökéletes körülöttük. A madridi fanokban tartjuk a lelket – miképp a csapat is magában -, már csak azért is, mert minden erőnkkel szeretnénk hinni, hogy a bajnoki cím még nem dőlt el teljesen. Pedig de.

Kezdjük a desszerttel, amely leginkább valami könnyű bonbonra hasonlít, legalábbis a tavaszi fesztivált egyre hosszabbra nyújtó Barcelonában. A Barca a Deport cukormázban fogyasztotta el, és a galíciaiak azonnal elolvadtak, amint rájuk cuppantak a katalán szájak. A Barca játékában azért találtunk némi kivetnivalót, és ezt nem is hallgatjuk el. Egyrészt Messi fáradni látszik: már gólt se tud lőni, így kezdhet aggódni az aranycipőjéért. (Leginkább Maradona van bajban, az argentin válogatottban ugyanis neki kell kompenzálnia a díler szövkap összes marhaságát. Annak fényében, hogy Bolíviától a Gauchók Pintér Attilával a padon sem kaptak volna hatost, ez elég nehéz lesz). Másrészt az, hogy Pedro 50 méterről rúg gólt, semmi mást nem bizonyít, mint hogy tudja ő is, amit mindenki: az összjátékban hasznavehetetlen. Ezen kívül a Barcelona szurkolói a legjólétibb társadalom haszonélvezői, akik pofátlanul sütkéreznek a sikerben, de meglesz ennek a böjtje: a spanyol kormány tervezi, hogy Katalóniában 90 évre emeli fel a nyugdíjkorhatárt és várható egy olyan rendelet is, mely szerint a Barcelonának a következő szezontól golflabdával kell játszani a labdarúgást. Edzésen mindenképp.

Madridban a sajtón kívül mindenki gyakorolja az önkontrollt. Egyrészt ez arrafelé nem erősség. Másrészt elég nehéz visszakézből nem megöklözni a tükröt, ha beközli, hogy te vagy a második legszebb, ha meg az ember összezúzza, annak következményei vannak. Bár őszintén kívánom, hogy Pellegrini mielőbb távozzék, de ha előbb rendbe szedi a csapat lelkét, az riszpekt. Nyáron jön Hiddink és Dzsudzsák, a katalánok pedig ettől a gondolattól már most háromszor járnak éjjelente vizelni. Addig viszont nagyon nem mindegy, hogy mi történik. Bár Pellegrini taktikai analfabéta, azt azért elérte, hogy a fehér mezes srácok elhitték, hogy legyőzhetik a Barcát. Ha ez a csapat küzd a végsőkig, behúzza a maradék meccseit, akkor  a szezon jó volt tanulópénznek, jövőre pedig lehet feljebb lépni, vagyis a csúcsra. Ha viszont morálisan szétesik a társaság, akkor megint feladásra kerülhet egy alapvetően nem rossz koncepció.

Almeria idegenben a nehezebben megoldható feladatok közül való (a Barca például otthagyott két pontot). A fehéreket azonban a jó kezdés után bekapott lesgól sem zavarta meg, lelkesen és magabiztosan tették a dolgukat, míg a hátrányból előny nem lett. Van der Vaart a góljáig a legnagyobb kerékkötője volt a csapatnak, így neki jött a legjobban a gamewinner. Reálisabb eredmény lett volna a 2-10, de a lényeg, hogy a csapat kidugta fejét a víz alól. A Barca így K.O.-val már biztosan nem nyert, a pontozásos győzelemért pedig még sokat kell tennie.

Aki hisz abban, hogy a spanyol bajnokság az El Clásico után is lehet izgalmas, annak a hite bizonyára a hétvégi fordulóban van. Egyrészről a Madrid-Valencia meccs önmagában is csemege. A Valenciát nem nyomasztja saját közönsége, a Bernabéu-szellemet a Barca illúziónak titulálta, a vendégeknek ráadásul nincs vesztenivalójuk. Madridban viszont muszáj cirkuszt szolgáltatni a népnek, ha már kenyér nincs. Jelentős hiányzónak csak a tervezésért és problémamegoldásért felelős agyi területek mondhatók Emery és Pellegrini fejében egyaránt (a Valenciánál teljesen mindegy, ki botladozik hátul). Vasárnap este sokgólos egyest fogunk látni, mert a Valencia nem tud védekezni, a Madridnak meg muszáj támadni.

Még pikánsabb lehet a barcelonai derbi. Az Espanyol alapvetően rusnya csapat, se-íze-se-bűze banda. Arra azonban mindig jók, hogy egy picit begyújtsanak a városi rivális alá. A Barcánál mindenki tudja, hogy mennyivel jobb csapat a tartomány büszkesége, valamiért mégis mindig kényelmetlen felmenni a hegyre. Nem véletlen: az Espanyol olyan ágyas, aki az utójáték során is hajlamos cápázni. A hazaiakat bizonyosan tüzelni fogja az őszi vereség, amely az ő szempontjukból egy árva kamutizenegyesen múlott, ráadásul számukra a szezon utolsó fontos meccse jön. A bennmaradás megvan, a csoda idén sem jött el, de a Barcát még meg lehet csinálni. Ilyen körülmények között a Sevillán kívül mindenki szorít egy ikszért. Guardioláról kezdem azt hinni, hogy egész gyermekkorában huszonegyezet, mert mindig tudja, hogy mikor kell lapot kérni, és mikor elég. Az Espanyol esélye lehet, ha Pep egyszer téved, és túlpihentet (ez a BL elődöntő előtt benne van a pakliban). Jelenleg nem látni, hogy milyen összetételben ne verné meg a Barca a kistesót, de ez estére ki fog derülni.

A Barca kerete: Valdés, Pinto, Piqué, Milito, Puyol, Márquez, Alves, Mawell, Txigrinski, Touré, Keita, Xavi, Henry, Sergio Busquets, Jeffren, Pedro, Messi, Ibra, Bojan

A Madrid kerete: Casillas, Dudek, Arbeloa, Ramos, Marcelo, Albiol, Gago, Diarra, Lass, Guti, Granero, Xabi Alonso, Van der Vaart, Cristiano Ronaldo, Higuain, Benzema

Tabella

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.