Akárki akármit is nyilatkozik, vagy nem nyilatkozik, kerek e világon mindenki tudja, hogy a szezon mérkőzése következik. Az El Clásico nem csak a két érintett számára a legfontosabb, hanem a világ labdarúgótérképének is a legjelentősebb évről évre ismétlődő eseménye. A vezetők természetesen próbálják levenni a csapatokról a terhet, de ha megnézzük, hogy mennyi pontot veszített a két csapat az eddigi 30 forduló során, és mennyi van még hátra a bajnokságból, akkor egyszerű osztó kalkulációval is kiszámítható, hogy legalább félig itt dől el a spanyol bajnokság, de liga többi csapata által mutatott játék alapján inkább egészen. A bajnoki cím pedig mindkét csapat szempontjából óriási jelentősségű. Ha felülünk az uralkodó szélre és vele együtt fütyürésszük, hogy a Barca a világ legjobb csapata, akkor hogy a fenébe gondolhatnánk, hogy ez a szél a Madrid bajnoki címét hozza?! Madridban még ennél is nagyobb a majré: a Barca ugyanis könnyen lehet, hogy nem utoljára vizitál a szezonban a Bernabéuban, márpedig a második alkalommal nem a hazaiak fogják védeni a várat. Ellenben kifejezetten jól mutat, ha a világ állítólag legjobb csapata a hátunkat nézi.

 

Természetesen a meccsel mi is kiemelten foglalkozunk, így mindkét csapat taktikai hadrendjét feltérképezzük, azáltaluk főzött kotyvalékot részletes ÁNTSZ-ellenőrzés alá vonjuk. Ha a Barca és a Real Madrid vezetői gyorsan megtanulnak magyarul, akkor tippjeink segítségével talán sikerül elkerülniük, hogy egész nyáron az ellenfelet mutogassák a sportegyen.

 

Ahogy az illem azt megköveteli, természetesen a vendég bemutatásával kezdjük. A Barca játékáról a napi bulvár általában csak annyit ír, hogy „űrfoci”, vagy „csoda”. Ennek a csodának pedig a feltalálója egy anno Madridban futkorászó úriember, bizonyos Puskás Ferenc, aki pontosan tudta: „mindig a labda van a legjobb kondiban”. A Barca szempontjából azonban nem csak ezért lényeges a labdabitorlás labdabirtoklás: mivel játékuk másik lényeges eleme a letámadásos védekezés, ami kalóriazabálósabb műfaj, mint egy Norbi-torna, úgyhogy néha az ott igénybevett csapatrészeknek szüksége van arra, hogy fújjanak egyet. A Barca sikerének másik forrása a technikai tökély, amire Guardiola a csapatjátékot szabta. A Barca csapatjátéka feltételezi ugyanis a bármilyen helyzetből történő gyors, egyérintős labdakihozatalt. A csapat a középpályán minimum egy, de inkább több kreatív emberre épít A kulcs az, hogy olyan gyorsan tudnak kombinálni lábbal, hogy az az ellenfél számára ne legyen követhető fejjel. Egyébként pontosan ezért volt a csapat január-februári formahanyatlásának a rizikója nagy: ez a játék nem működik, ha a támadó szekcióban sokan vannak formán kívül, hiszen több csapatrész együttes működése alakítja ki a veszélyt. A hullámvölgyet Messivel (úgy ahogy) átvészelték, most azonban ismét élesnek tűnik a svejci bicska. Nézzük meg közelebbről, hogy mivel is szúrnak.

 

Posztonként

 

Kapu: a kapuban Victor „ValóVilág” Valdez korábban próbált a névadó sorozatból ellesett mulattató és meghökkentő jelenetekkel szórakoztatni, legutóbbi stílusváltása azonban elhozta számára a megbízhatóság imázsát. A Barca taktikája szempontjából fontos, hogy kifutásaira lehet számítani, hiszen a csapat igyekszik hamar visszaszerezni a labdát, amihez feltolja védekezését. A másik fontos szerep a (védekező) pontrúgásoknál hárul rá, hiszen a Barca sok mindenben jól el van látva, de növekedési hormonban speciel nem. Így aztán szükség van arra, hogy Valdez a légtér uraként mozogjon a sajt ötösén belül.

 

Jobbhátvéd: ezt a posztot legtöbbször Dani Alves játssza, a hétvégén sem lesz másként, mert minőségi ugrás gyakorlatilag a föld összes többi jobbhátvédjéhez képest (azért Ramosra holnap külön kitérünk). A Barca játékának egyik kulcsembere, hiszen beadásai, lövései és technikai képzettsége miatt gyakorlatilag egyenértékű a támadószekció bármely játékosával. Mindemellett viszont gyors és magas munkabírású, tehát felér a támadásokhoz, majd vissza, és mindezt 90 percig. Megállítása gyakorlatilag csak patkányfogóval lehetséges.

 

Belső hátvédek: a középhátvédek a Barca bicskájának sörnyitói. Használatuk egyszerű, az eredmény pedig látványos. Legtöbbször a Puyol-Piqué páros játssza, de Márquez és milito is egyenértékű megoldás. Mit vár az ember egy sörnyitótól? Hogy mindig kéznél legyen, és pontosan, gyorsan végezze feladatát. Puyoléknál ez nem egyszerű feladat, hiszen a magasra tolt védelmi vonal miatt muszáj megelőzni a támadókat. Emellett az is elvárható a két belső védőtől hogy abban a kevés esetben, ha az ellenfélnek sikerül kihozni a labdát, fel tudják venni a (futó)versenyt az ellenfél szemből jövő támadóival is. Itt azért van némi sebezhetőség, de az esetek többségében Puyol azért valahonnan a képernyőn kívülről az utolsó pillanatban oda szokott érni.

 

Balhátvéd: a Barca-bicskán ez a poszt leginkább a fogpiszkálóhoz hasonlítható. A bal szélen nincs olyan képességű játékos, mint a másik oldalon Alves, ezért Guardiola is mást talált ki a pályának ennek a szélére. Abidal megsérült, így a támadásban valamivel használhatóbb, ám védekezésben a fogpiszkálótól elvárható makulátlanságot nem mindig hozó Maxwell szereplése várható.

 

Középpálya

 

Szűrő: ez a poszt a taktikai bicska csavarhúzója, itt lazítja meg a Barca az ellenfeleket, mielőtt szétkapná őket. A csavarhúzó esetében is fontos a gyors és precíz munka: a posztnak a Guardiola által kitalált játékrendben éppen az a szerepe, hogy minél hamarabb kerüljön vissza a labda. Letámadás esetén ez egy feltolt szűrőjátékost jelent, aki a lapos labdakihozatalt akadályozza helyezkedésével, azonban nagyon fontos, hogy a felívelt labdákra gyorsan reagáljon, mert neki kell odaérni azokra a - lehetőleg szabad - területekre, ahova Puyoléknak feladatuk kifejelni az ellenfél előreívelt labdáit. Ezek után kell gyorsan és pontosan kell megjátszania a labdát. Támadásban általában a biztonsági hátrapassz lehetőségét kínálja. Miatta fontos, hogy a Barca sokat tartsa a labdát, ugyanis a pálya hosszában viszonylag nagy területet játszik be magas precizitással. A posztot alapesetben Yaya Touré játssza, akinek munkabírása alkalmasabb rá, de jó helyezkedési készsége és a rövid passzos precizitása miatt Sergiobustquets is tudja játszani.

 

Belső középpályás: legtöbbször irányító készségekkel rendelkező, jól helyezkedik, a támadásokat egészen a kapuig elkíséri, általában jól lő. A posztot Xavi, Iniesta és Keita szokta játszani. Egyértelműen dugóhúzó-szerepet tölt be: kiengedi a szellemet a palackból. Xavi és Iniesta passzolási hatékonysága legendás, elsősorban ők a Barca középpályás dominanciájának a letéteményesei. A két belső középpályás széltében és hosszában is mozgatja a csapatot, bármelyik labdaérintésük után bárki ziccerben találhatja magát. Védekezésben fontos, hogy megelőzzék az ellenfél védekező középpályásait, labdavesztés után feltolt szűrőként működnek.

 

Xavi esetében külön kell megemlítenünk azt az esetet, amikor gyors jobboldali labdakihozatal után átlósan fordít a játékon, és mélyen az ellenfél jobbhátvédje mögé osztja a zsugát. Fontos, hogy ilyenkor a balszélső mélységből érkezik. Ez a verzió kizárólag kontratámadások esetén él, ugyanis kinyílt védelmet feltételez.

 

Csatárok

 

Balszélső: ez az a poszt a Barcában, ami a leginkább többfunkciós, elsősorban attól függ, hogy ki játssza. Alapesetben (ha Keita és Xavi játszik belső középpályást, akkor) Iniesta helye. Iniesta szerepe ekkor nagyon hasonló a jobbszélről induló Messiéhez, az ellenfél szélsőhátvédjének az őrületbe kergetése. Iniestától gyakrabban látjuk azt, hogy az alapvonal felé cselezve kerül a hátvéd mögé, és a szélről megbontott hátvédsor tolódását kihasználva lapos középreadásokkal, vagy visszagurításokkal hozza ziccerbe társait.

 

Lényegesen más a helyzet, ha Pedro kezd ezen a poszton. Tőle gyakrabban látjuk azt, hogy egy picit beljebb helyezkedik a vonaltól. Ebben az esetben Messi és Ibrahimovic a kapu előtti zónában történő labda nélküli mozgásokkal nyitnak teret, ilyenkor az összekötőbe bemozgó (vagy a labdát befelé cipeli), és kényszerítőt indítva a szintén középre belépő Messivel, vagy a védőfalat kifelé mozgásával megbontó Ibrahimoviccal, ugyancsak a bal összekötő helyén kerül helyzetbe. A védőfal ekkor közelebb helyezkedik a kapuhoz, így az ilyen helyzeteknél élesebb szögből kell tüzelni – ez sem Pedro képességeinek, sem egójának nem jelent gondot.

 

Védekezésben a balszélső feladata - bárki játssza is – pánikroham előidézése az ellenfél jobbhátvédjénél. Ideális esetben ez a labda elrúgásával jár, ami általában Piquének, vagy a labdaszedőknek a csemegéje.

 

Jobbszélső: Guardiola erre posztra helyezte a bicska kését. Messinek ehhez minden adottsága meg is van, valóban penge gyerek, besiklik a veséd alá, hogy észre se veszed, csak mikor már vérzel. Az ellentétes lábú ördöngős szélső szerepeltetése természetesen nem a Barca edzőjének találmánya, hanem Sebes Gusztávé, aki Czibor „Bolond” Zolival játszatott a másik szélen valami hasonlót. Ilyenkor az ellenfelek csak azt vették észre, hogy „bazmeg, ez eltűnt a vonal mellől”, Bolond pedig épp a harmadik bőrt osztotta ki, mielőtt a hosszúba ágyúzott volna. Messi szerepe valami hasonló, csak még tudatosabb: a Barcánál ugyanis Messi befele mozgását követően azonnal megindul Alves, aki a beráncigált jobbhátvéd helyén vígan fickándozhat (pedig egy-az-egyben jobban szereti megverni).

 

Messi szerepe egyébként gyakran feltűnik a középpálya közepén is. A Barca gyors labdakihozatalainál a pálya közepén kapja a labdát, amivel megindul az ellenfél kapuja felé. Ilyenkor Ibrahimovic mozgása a fontos, mert ő az aki Messinek olyan területet nyit, amely felé cselezhet. A kis argentin azonban már szovjet titkos ügynök módjára nézeget körbe, hogy van a befelé mozgó balszélső, akit ki lehet ugratni. Ha nincs, akkor a kicselezi a maradék 2-7-ig számú embert és kényszermunkára ítéli az összefoglalókat vagdaló operatőröket.

 

Középcsatár: ez a poszt alapesetben Ibrahimovicé. Ez az eshetőség alapvetően különbözik a többitől, Zlatan játéka ugyanis jelentősen bővíti a taktikai repertoárt. Személye igazi kalapács, specialitása a koporsószögelés. Egyrészt képes beverni a labdát bárhonnan – érdeklődjünk az Arsenal védősorától, hogy mi történik, ha két méterre védekezünk tőle. Mivel 30 méteres körzetben csak a piócataktika működik ellene, úgyhogy nagyon jól ki tudja húzni a középhátvédet a védővonalból, így hát muszáj rá kilépni.

 

Ibra jelenléte azonban tán még fontosabb azért, mert meg tudja tartani az előre rúgott labdákat. Bár a Barca nem az angol futballiskola emlőin szívta magát ilyen trófeáktól kövér hólyaggá, az Ibra által megtartott labdákra masszívan építenek. Ezeket Zlatan vagy visszateszi Xavinak, vagy szépen leosztja a szélekre a vonalban vele kimozgó védők mögé. Az utóbbit követően jöhetnek középre a ladbák - mivel a svéd állandó légiveszélyt, akár magasan is. Ekkor Zlatan tetszőleges testrészéről Messi elé hullanak, aki a jobbszélső fejezetben leírt algoritmust követi.

 

Amennyiben Zlatan nincs, akkor Messi játszik középcsatárt, de általában hátrébbról. Azt már az NST megírta, hogy mit jelent az árnyékközépcsatár, olvassátok el ott.

 

Védekezésben a középcsatár feladata, hogy a szélről a középhátvéd (olykor a kapus) felé irányuló passz lehetőségét elzárja.

 

Erősségek/gyengék:

 

  1. A Barca legnagyobb erőssége, hogy Guardiola olyan játékrendszert talált ki, ami függvényszerű. Függvénynek nevezzük az olyan társítást, ahol a hozzárendelés szabálya egyértelmű. A Barca játékosai szempontjából tehát mindenkinek világos, hogy az adott játékhelyzetben mi a teendő, és ettől összességében működik az egész.

 

  1. A Barca második legnagyobb erőssége az, hogy hiába tudod, hogy mi jön, a csapatok nagy része számára mégis lehetetlen a védekezés ellene. Tudjuk, hogy mit fognak csinálni, de úgyis gyorsabban csinálják, mint ahogy követni tudjuk. Az az ember érzése, hogy diákként ül benn órán, próbál jegyzetelni hogy mi van (és hogy legyen esélye majd otthon kibogozni a példát), de a tanár másik kezében ott a szivacs – x négyzet + 2xy-nál valahol elveszett fonal…

 

  1. A Barca harmadik legnagyobb erőssége, hogy Guardiola minden játékosnak pontosan olyan feladatot talált, amire az alkalmas. Nem nevelt Xaviból mimóza-virtuóz karmestert, nem nevelt Iniestából százas sprintert, meg Bustquetsből maratonfutó-gladiátor keveréket, mégis mindegyik alkalmas arra, amit a Barca rendszerében egy belső középpályásnak, egy balszélsőnek, vagy egy szűrőnek tudnia kell.

 

a)   Gyengeség azonban a Barca játékában, hogy a technika-agy szorzat magas kritériumszintje és a sok csapatelemet egyszerre mozgató rendszer miatt kevés ember rossz formája is döcögőssé teszi a támadójátékot.

 

b)      A csapat további gyengesége a támadójáték Messifüggősége. A Bolha egyszerűen helyettesíthetetlen. Nem csupán góljai miatt, hanem azért, mert a gyakorlatilag minden támadófigurában aktív szerepe van. Másrészt az ellenfelek vállára egészen biztosan a valaha volt legnagyobb kilóarányos lélektani terhet helyezi.

 

c)      A Barcelona legnagyobb gyengesége azonban az, hogy nincs B terv. Ha a csapat gyenge napot fog ki, akkor még a hitvány Atleti is esélyes ellenük. Egyszerűen azért, mert a Barca játékstílusa nem a nyomás elbírására lett kitalálva. Ha az ellenfél letámad, kihozzák a labdát, és gólt rúgnak. De mi a helyzet, ha az ellenfél letámad, és elveszi a labdát? A Barca nem képes beállni és csak kontrára játszani, mert játékosainak felépítése nem a lapbda nyomozására alkalmas. Úgyhogy olyankor hiszti van és izomgörcs. És Real Madrid győzelem.

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://elclasico.blog.hu/api/trackback/id/tr921907682

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása