Ünneprontással ünnepelték a Madriddal és a Barcelonával mérkőző aprónépek a zújesztendőt. Tonnányi bejgli után nehézkes csapat emitt, pezsgőtől másnapos edző amott – avagy 4 napnyi nemalvás után rájött a szerkesztőség a vacak évnyitó okára.

Pep Guardiola éppen úgy készült az évnyitóra, mint egy valamire való egyetemista: nyaralással és ivászattal. A biztonság kedvéért hasonló programot jelölt ki aktuális aranylabdása számára. (Közölnénk Peppel, hogy Ibrahimovic is szeretne szabadságra menni és nyugodtan nézni az Afrika Kupát – ő így készül a nyári vébére, tessék elengedni). Ezután a mester konstatálta, hogy az osztálylétszám hiányos, az afroszakasz épp úvézik, Iniesta meg elaludt. Sebaj menjetek, aztán örömfoci – adta ki a jelszót a mester, és majdnem sikerült. A Barca pechje az volt, hogy a Villareal piszok jó napot fogott ki.

Ha a Sevilla elleni zakót is ide vesszük, akkor ez már két nyeretlen hazai, ejnye no. Nem kell túlmisztifikálni, mert a Barca játékával nincs különösebb baj, de az azért látszik, hogy Kelta Sanyi és Touré Yaya nélkül nehéz nyomás alatt tartani az ellent folyamatosan, mert ahhoz azonnal vissza kell szerezni a bogyót. Ha tehát valamikor érdemes a szezon során mérkőzni a Barcával, akkor most. Mi is bőszen fogunk pakolni az ikszekre mostanság.

A Barca szerencséje, hogy a Madrid viszont változatlanul talány, ami a támadójátékot illeti. Lehetne a kéthetes szünetre, Kaká hiányára, vagy a gazdasági válságra fogni, de vasárnap ennél sokkal egyszerűbb dolog történt: a Real Madrid támadójátéka egyszerűen szar volt. Ennek okai:

1. Cé inkább Pellegrinit, mint az ellenfél védőit kergeti őrületbe. Pályafutása korábbi részében is véltünk felfedezni némi öncélúságot a játékában (hosszútávfutók időarányos csapatjáték-mutatójával vetekedne, ha létezne ilyen), de akkor legalább megoldotta egyedül. Most hiányzik igazán az alázat, mikor nem megy.
2. Xabi Alonsonak tízből egy jó passza volt. Ezzel a Pirlo-posztot 90 százalékban oldja meg. A különvbség az egy jó átadás, ami Pirlónál rendszerint gólt eredményez.
3. Marcelo a pálya tetszőleges pontján hasonlóan hitvány, böszme és hányaveti magatartást képes tanúsítani. Bejátssza a pályát, ami sajnos növeli a bizonytalanságot a támadásépítésben, mert nem lehet biztosan kikerülni. Mondjuk ez az egóját nem zavarja: bal és balgább lábával egyaránt hajlamos tisztes távolságból is célbavenni a szögletzászlót.
4. Higany duplázását ezúttal nem adta meg a gép (pedig sansza volt rá).

Akármilyen fura, jelen körülmények között van der Vaart teljesítménye a döntő a madridi támadójátékban, mert ő az egyetlen játékos, aki képes és hajlandó is jó zsugák kiosztására. Ő azonban nem a szélvész gyorsaságáról híres, ergo a letámadás nem ízlik neki. Azért ettől függetlenül aki nem képes kihozni a labdát egy spanyol középcsapat ellen, az ne a bajnoki címről álmodozzon, hanem saluda campeón csókoljon nekem talpat és fizesse ki a szemölcsműtétem. Pamplomában lehet ikszelni, de nem így. Másrészt a Bilbao és a Depor sem lesz ennél nyuszibb hazai pályán, úgyhogy fehér Balettéknek légies szökelléssel kell hátrahagyni a ezt a formát, ha szeretnének valamit, bármit nyerni a szezonban.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.