Ma este végleg eldől, hogy a spanyol bajnokság már április tizedikén eldőlt. A két gigász elérkezett a célegyeneshez, és a célfotósok már készülődnek a Barca győzelmét kihirdetni. Az utolsó fordulóbeli ellenfelek szintén az életükért küzdenek, ám ők nem szeretnének jövőre bajnokesélyesként indulni – eggyel lejjebb. Kiszenvedésük este 7 és 9 között a sportegyen látható. Tovább után néhány trivia az esti meccsekről, és kósza elmélkedés a legkétoldalúbb La Liga nagyágyúinak szezonjáról, avagy mennyit ér 98 pont?

A Barcelonát felbosszantani nagyjából hasonló következményekkel jár, mint anno Sztálin elvtársat. Az Inter turpiszkodásának legkevésbé a Villareal örülhetett, akik negyven perc alatt tökéletesen alakították a második magyar hadsereg szerepét. A Barca azóta bulldózerként átgurulva tölti ki a mérgét a szembe jövő kicsiken. Guardiolánál valami az Arsenal elleni idegenbeli meccsen elpattant, azóta csak a „támadás” és a „letámadás” vezényszavakat ismeri, ettől pedig a Valladolid pillanatok alatt össze fogja rosálni magát. A vendégeket sújtja még egy bizonytalansági faktor is: még akkor is kieshetnek, ha nyernek a Camp Nouban (ami egyébként harmincszoros pénzt fizetne), egy iksz viszont biztosan kell nekik a bennmaradáshoz. A Barcától semmi extrát nem várunk az utolsó fordulóban, az fog történni, ami szokott: Xavi esernyőzik, Pedro az első helyzetét belövi, Messi mesterhármast lő, Alves pedig minimum egyszer rohamot kap, amiért nem kapja meg a műeséséért szerinte járó tizenegyest.

Összességében a bajnoki cím jó helyen lesz Barcelonában: oda-vissza lezúzták a legfőbb vetélytársat, a csapat a meccsek nagy részén hozta az A tervet, vagyis módszeresen szétszedte az ellenfelek védelmeit. A Barca támadóinak rendszerben történő mozgása a legtöbb ellenfél számára magas, mint bocinak a mambó, a letámadástól pedig úgy félnek, Mazsola a fürdővíztől. Aki tudja, hogyan tudott ez a csapat az Atletitól kikapni, kérjük írja meg kommentben.

Madridban felemás szezonon vannak túl: egy alapvetően jó üzleti és szakmai stratégiával létrejött egy olyan keret, ami egyetlenként képes felvenni a Barcával. Don Florentino gazdagabb, mint Dagobert bácsi, és mivel kivételesen nem ész nélkül szórta a pénzt, a jelentős befektetésnek jelentős eredménye is lett. A keret minőségét jól jellemzi, hogy a szezon első felét Higany, a másodikat Cé gyakorlatilag egyedül lehozta, hiányzik azonban a kispadról egy olyan stratéga, aki megmondja a játékosoknak, hogy mi a feladat, és képes egyszerre háromnál több játékos összehangolt mozgásának betanítására.

Emellett Madridban nagy eséllyel idén sem kell bővíteni a vitrinen, kikaptak kétszer a Barcától, és az Inter mentette meg – már amennyire – a szezont. A csapat legnagyobb értéke a szezonban, hogy a játékosok némelykor már egymásért is hajlandók összekoszolni a fehér mezt, a csapat nem egyszer fordított nehéz helyzetben. Már képesek együtt menni, csak kéne valaki, aki megmondja, merre is. A Malaga lezúzása e nélkül is megoldható feladat, cét valószínűleg ösztönözni fogja Mtiliga orra az ezúttal nemes bosszú. A Madrid megcselekszi, amit megkövetel (a spanyol) haza, aztán elintegeti a chilei csavargót, akit Mourinho másodedzőnek sem tart meg, és igaza is van.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.