A vállalható vereségért is nulla pont jár, így örülhet az ellen, a nemzeti büszkeség bosnyák-svéd-katalán kutyája egy lesgóllal eldöntötte az El Clásicót. Örülhet az ellen a Mallencó sporttárstól ajándékba kapott pontoknak, meg az ősi rivális fűbe harapásának. Azt is tudjuk, hogy ennek jóval tovább fognak örülni, mint ameddig a Primera élén is állnak, hiszen a jövő héten a táblázat élén ismét helycsere következik, viszont a Bernabeúban esedékes lemészárlásukig Scab kollégától gyanítom minden találkozásunkkor meghallgathatom a mostani El Clásico végeredményét.

Semmi oka nincs azonban a bánatra a Madridistáknak. A csapat játéka annak ellenére volt biztató, hogy ismét meggyőződhettünk róla: a spanyol rekordbajnok kispadját egy bohóc bitorolja. Chile a világ futballtérképén ugyanolyan keskeny ország, mint a földrajzórák unalmában, (Santiagóról is a Madrid otthona jut inkább eszünkbe), de azt az edzőt, aki 0-1-nél emberelőnyben lecseréli Ronaldót (a hitványul játszó Marcelo, vagy Arbeola helyett), azt a világ futballtérképének e marginális csíkján sem tűrik meg. Tehát a chilei eljátszotta a lehetőséget, hogy – mihamarabbi - madridi eltávolítása után legalább az Universidad Católica ifijének kispadján helyet szorítsanak neki.

A portugált szemlátomást nem zavarta sem a hiányzó edzésmunka, sem az, hogy a nevével játszadozó katalán arisztokrácia burzsoá fiai inkább egy másik madridi aranylabdást és gólkirályt éljeneznek. Cé először új dimenzióba helyezte Puyol számára a futás fogalmát, majd sarkazási bemutatót tartott, utána meg Piquét majmolta meg (akinek egyetlen eszköze a tizenhatoson belüli – megtorlatlan - lerántás volt), Végül még felülről megnézte a katalán védők kopaszodó foltjait, miközben senkitől sem zavartatva fejelt fölé-mellé. Ezek után Pellegrini 0-1-nél lecseréli.

Pedig hihettük, hogy az öreg, ha nem is kezd el spontán érteni a labdarúgáshoz, de legalább olvassa a blogunkat. Az első félidőben 35 méteren labdát szerző majd villámgyorsan visszakontrázó, ziccereket kialakító Madridot láthattunk, amely épp csak jobban akarja szétkapni a katalán védelem foszlányait, mint az a gólszerzéshez szükséges. Szünet után a bekapott lesgól rövid időre megzavarta a labdarúgás királyait, de a jogos kiállítás után megint madridi helyzetek jöttek futószalagon, épp csak le kell vonni a tanulságot: az ötösön belül már nem kell cicázni az ellenféllel. Azért dícsérjük meg az ellent is: 65 perc alatt már szabályosan is sikerült helyzetet kialakítaniuk, a mérkőzés hátralévő részében pedig már a Barca csapatánál is indokolt a támadójáték kifejezés. Ennek oka az, hogy a bekapott gól után felocsúdó Madridot edzője ekkoriban már cserékkel is igyekezett megzavarni. Benzema behozatala önmagában nem tűnt marhaságnak, de hogy Pellegrini miért a Tom Cruise-nál alacsonyabb, viszont nevét mozgásáról kapó Higanyt hagyta középen a francia gólem helyett, az ugyanolyan rejtélyes, mint hogy miért felejtette el a mester a kilencvenes évek azon újítását, mely szerint hármat lehet cserélni. Ezen kívül hová tűnt Damon Hill és Rafael van der Vaart?

A másik ok a blogban vázolt stratégiától való eltérés: 35 méteren védekezni és agresszíven letámadni a Barca ellen nehéz, nem letámadni és engedni őket labdázgatni a öngyilkosság. Annál is inkább, mert az kiderült, hogy a fizikai foci nem ízlik nekik, nem szerették, hogy egy félidőn át elvettük a játékukat. A mérkőzésen kiderült, hogy:

1. Iniesta nem feldobja magát, csak visszamaradt izomzata miatt soha nem lesz iskolaérett,

2. Piqué nem a H1N1-től, hanem Kaká cseleitől szédül,

3. Keita Sanyi nem direkt csúszik be mindig hátulról, hanem képtelen érzékelni azt a sebességet, amivel a madridi aranylabdások elviszik mellette a labdát,

4. Puyol nem az időt húzza a földön fekve, hanem tényleg légszomja van,

5.Messitől pedig nem lehet elvenni a labdát, de nem is kell, mert nem a kapu felé megy vele.

Ezeket összefoglalva a Barca-óvoda fizikai hiányosságainak nevezzük. Ezekből pedig tőkét kell(lett volna) kovácsolni. A végén még azért engedélyeztünk nekik egy olyan ziccert, amiket magunknak futószalagon gyártottunk. Ennek az volt a célja, hogy Casillas megmutathassa, miért lesz százszoros válogatott, kollégája pedig miért nem lesz egyáltalán.

Természetesen minden fent leírt mellett a győzelemhez gratulálunk a Barca óvodásainak, hiszen ez így elegáns egy a 32. bajnoki címe felé masírozó klub szurkolóitól.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.