Fekszik a nagy vad kiterítve, avagy idén sem ünnepel a Bajnokok Ligája győztese saját stadionjában (erre egyébként még a jogelőd BEK-ben is mindössze kétszer volt példa: 56-57-ben a Real Madrid, 64-65-ben az Inter nyert otthon). Ezzel egyébként a Real Madrid szezonja már nem a saját kezében van. Legyen ugyanis bármi a spanyol pontvadászat végeredménye, ha a Barcelona a májusban a Bernabeúban BL-győzelmet ünnepel, akkor don Florentino nekiláthat egy új stadion építésének. Tovább után megnézzük, hogy mi a csigánál is puhább testű, a magyar adórendszernél is lélekölőbb játékú Lyon továbbsikamlásának oka.

Nem fogok újat mondani: a 0-1 nem egy kényelmes eredmény, 3-ig ugyanis muszáj legalább néha hátrafelé tekintgetni. Nomármost ha valaki hátrafelé tekintget, akkor könnyen sóbálvánnyá válhat megpillanthatja saját fenekén a barna foltot a maga mögött húzott foscsíkkal. Ha pedig ő maga látja, akkor egészen biztos lehet benne, hogy látja azt az ellen is. Ráadásul a barna a fehéren vehető észre a legkönnyebben.

Kezdetben vala az alapjáték, a jó forma, a világos cél: rúgni kell egy gólt. Az első félidőben jól is játszottak a királyiak, jöttek a helyzetek, volt lendület, Kaká sarkaz, Cé húzogat (mondjuk üres kapura be kéne találni). És a Lyon? A helyén. Ha néha ki is hozták a saját térfelükről a labdát, azt hamar bánták, mert a madridi támadóalakzat átrohant rajtuk, mint káposztalé az emésztőrendszeren. Negyvenöt perc után a madridi pedig valószínűleg elhangzott a kérdés, hogy „Miért nem vezetünk kettővel?”, vagy hogy „Mi legyen most?”. Na itt lett a történet elbaltázva. Usain Bolt nem szokott körülnézni ötven méternél, hogy miért csak 1 méterrel vezet, hanem izomból lefutja a százat, és veri a mezőnyt minimum öttel. Ha 50-nél nézeget, akkor viszont ki is kaphat.

Kérdéses, hogy a Real Madrid játéka alkalmas-e kivárásra. Lehet az is jó taktika. Meg lehet átharapni is az ellen torkát. Egy dolgot nem lehet: megpróbálni átharapni valaki torkát és közben attól rettegni, hogy „Jaj mi lesz, ha megszúr?”, mert akkor meg is fog. Ez idáig csupán mentális kérdés. A jelenlegi Real Madrid játéka azonban arra biztosan nem alkalmas, hogy egy csapatot labdatartással, türelmesen, folyamatosan keresve a rést, lassú tempóval győzzön. Higany, Cé, Kaká mind olyanok, akik lendületből szeretnek cselezni. Megoldják azt is, ha lábhoz jön a labda, de jobban szeretik maguk elé kapni. A hölgy körüludvarlása egy házzal odébb dívik, Madridban a gyorsan kefélő farkas (És az fáj? Miért fájt?) módszere vált be. De akkor minek ezen változtatni? Pellegrini ezt bizony mind lélektanilag, mind taktikailag elkúrta. Nem kicsit. Nagyon.

Persze kár lenne Puel vak-is-látja észrevételét eltagadni: a francia maestro úgy gondolta, hogy még egy első félidőt lejátszani böszmeség, kijjebb is vezényelte az övéit. Nem nagyon argesszíven, de már az ellenfél térfelén is védekezett a Lyon. Aztán a vendégek konstatálták, hogy a királyiak nem azt játsszák, amit tudnak, és elég hamar kaptak is az alkalmon. Eközben minden madridi passzon látszott, hogy egyre inkább félnek attól, hogy gólt fognak kapni, és a félelmük csak nőtt az apró lyoni lehetőségektől.

Pjanic egyenlítése utánmár úgy látszott, hogy a Lyon leveri a Madridot, mint ütvefúró a vakolatot. Pellegrininek sikerült fennhagynia mind a négy hátvédjét, lehozni Kakát, amikor két gólt kellene rúgni, és lecserélni a gyors szűrőt egy lassúra, amikor várható volt, hogy a madridi térfélen maximum versenyfutás lesz. A támadójáték eközben a Liverpool szintjére süllyedt. Céltalan ívelgetések és előre rugdosott labdákkal, és a tizenhatoson belül bekapcsolt extra gravitációs energiával próbálkoztak hébe-hóba. Közben a Lyon még rúghatott volna kettőt, ami pont teljesen lényegtelen.

Folytatás a Bajnokok Ligájában nincs. Pellegrini majd három-négy hét múlva nyilván el fogja mondani, hogy milyen nagy előny, hogy ilyen fitt és pihent a csapat. Ezt most előre röhögjük ki. Tavaly a hasonlóan pihent Madrid a májusra elvileg hulla fáradt Barcától simán lenyelt hat gombócot. A Barca most sem kelti egyébként fáradt csapat benyomását (minden fajta fáradtság nélkül gyengék, mint az algopirin). Ez a meccs emelt tétes bukás volt, és nagyon hamar kell összerántani a bandát, mert a bajnokság az utolsó végvár utolsó tornya, ahova ki lehet ki kell tűzni a királykék zászlót.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.