Lassan minden post elejére copypaste-tel kell bevagdosni a sűrű elnézéskérést, minthogy a Primera División tempója jelenleg meghaladja a mi reakcióképességünket. Ennek következtében megint csak egy rövid szösszenet születik a héten – benne a 27-29-ig minden fordulóval, minthogy a Jóisten kinyilatkozta a hétvége eredménysorát is.

Másrészt pedig be kell vallanunk, hogy a botrányos ritkaságú postok felébresztették önattribúciós készségeinket, önanalízist végeztünk, melynek köszönhetően a blog közeli jövőjének forgatókönyve kezd letisztulni. Nagyjából a következőre jutottunk: Scab kolléga olyan, mint A Hortobágy poétája: mióta nem vezet a Barca, csak káromkodik, vagy fütyürészik - eredménytől függően. Beavix kolléga viszont mániás depresszióban szenved: mániás szakaszban mindenre lő, ami mozog, depresszív periódusban viszont kizárólag a sarokban lévő pókháló növelésére képes tíz másodpercnél tovább felhasználni mentális energiáit.

Nem ígérünk szebb jövőt, 3 forint hatvanas kenyeret, nem lesz senkinek földig érő farka, ha minket olvas. Csak vért ígérünk és könnyeket, meg azt, hogy az El Clásicóra mindenképp feltámadunk. Addig viszont alkotói szabadság van és olyan ritkasággal fognak repkedni a postok, mint Ámor nyila hatvan és a halál között. Tovább után azért kaptok egy heti összest.

Marad minden a régiben, erdő, erdő van idebenn – szól a nóta a Real Madrid támadójátékáról. Képtelenség felfogni, hogyan képes egy csapat félidőnyi szunyókálásokkal folyamatosan három fölötti gólátlagra. A maga módján a leghatékonyabb ragadozó a Madrid. Napjai nagy részét átalussza, aztán mikor megéhezik, akkor pillanatok alatt kitekeri az áldozat nyakát. A királyiak szinte minden meccsüket képesek 15 perc alatt eldönteni. Ennek persze megvan az a hátránya, hogy aki a nagy rohamot kibírja (például a Lyon), az egyáltalán nem esélytelen, a madridi támadójáték ugyanis a legritkább esetben szól a meglepő kombinációkról. Ismeretes a Cé lő, gól és a Higany lő, gól verzió, de mindkettő inkább az egyéni képességekről szól.

Vannak persze tudatos elemek a királyiak támadásaiban, de ezek pont olyan könnyen felismerhetők, mint feka gyerkőc az eszkimók között, így még a Ziganda-Jimenez-QuiqeSanchezFlores-féle IQ kapitányok számára is könnyen értelmezhető példák. Nem kell nullával osztani, elég a labdarúgás tudományának tízes számköre ahhoz, hogy tudjuk, vagy Xabi Alonso hosszú keresztlabdája utáni pontos beadás, vagy egy gyors labdajáratás után egy a védelem mögé az elmozgó Higanynak folyosóba betett labda (néhanapján egy-egy pontrúgás utáni Sergio Ramos fejes) fogja megelőzni a madridi gólt. Ez összességében az El Clásicóra kevés, márpedig ott akkor is győzni kell a blancóknak ha ez egy sün szarásával jár együtt, mert a szezon csak úgy menthető.

Mielőtt áttérünk a Barcelonára, Casillasnak jár egy ejnye-bejnye. Egy dolog nullszögből gólt kapni a Gijón ellen, Ikernek egyébként sem ez a szezon jelenti pályafutása csúcsát. Kap néha egy-egy potyát, egyébként teszi a dolgát, és amíg három fölötti a rúgott gólátlag, addig az egy alatti kapottat nem kell különösebben magyarázni. Viszont akkor miért gurul el a gyógyszer egy olyan meccsen, amin épp 0-4-nél talál egy gólt az ellenfél. Az odáig rendben, hogy még egy szabályos szerelés is fájhat (persze Urbán Flóriántól tudjuk, hogy a boka nem sérülés), de mégis mit kellett volna tenni Parejónak? Mit mond a saját közönségének a támadó  ha nem rúgja be? És 4-1 nél minek kell az egészért cirkuszolni? Ejnye-bejnye, na.

Barcelona, perzselő napsütés, Messi-isten megteremtette a szép futballt és látá hogy az jó. És szerdán 25 gólnál megpihen vala. (Erről egyébként Tiggger helyszíni élményeivel kapcsolatos össszefoglalót ígért, vagyis szeretné megnyitni a vendégszerzők sorát.) A Barca hívei gyorsan elkezdhetnek imádkozni, hogy Messi-isten csak egy napot pihenjen, mert a Barca támadójátéka és közötte nyugodt szívvel tehető egyenlőségjel, a maradék tíz blaugrana, pedig a tanítványok, akik a mestert közelről nézhetik. A Barca Leo mesterhármasával csúnyán megborította a Zaragozát (Pavón adósom maradt mindjárt két góllal), a Suna ellleni meccs meg egy tini-randevúhoz hasonlított: kínos csendek és erőltetett kacajok által tagolt csevej után hazakísérés, de a lényeg, hogy a kapualjban csak egy puszi volt és az szájra. Ettől a Barca tökös gyereknek érezheti magát (hiszen csőrözés azért volt), de az El Clásicóra ez kevés.

Végül ami előttünk áll, az egy csemege hétvége. Mindkét csapat a nehezebbnek számító tételekből húzott, de nem fognak bukni, ugyanis mindkét nebuló annak örülhet, hogy nem a másik tételét húzza. A Son Moixban a focinak olyan szaga van, mint egy női kosárlabdacsapat öltözőjének edzés után. Ez a légkör valljuk be, egyáltalán nem kellemes, az ellenfeleknek is meg kell izzadni, mert csak saját szagukkal terelhetik el figyelmüket el a Mallorcáéról. A Barca azon kevés csapatok közé tartozik, amelyeknek sikerülni fog itt győzni (a Sevillán kívül mindenki pont nélkül maradt itt). Ennek az oka nem racionális, sokkal inkább fundamentális: a Mallorca a Real Madrid szopatására specializálódott. A Barcának egy sovány 1-0 elég lesz. Mivel itt nem szokás vendégként gólzáport rendezni, fontos a Mallorca nullán tartása. Az itteni győzelem árát Londonban fizetheti majd meg a Barca, ahol minden Messin fog múlni, és csak rajta.

Vasárnap este az Atletico megkapja a magáét. Maxi Rodriguezt már eladták, úgyhogy csak Agüérótól kell elnézést kérnem azért, hogy kerek-perec leírom, hogy az Atleti egy hitvány banda és csak és kizárólag a Barca megfingatása a komoly funkciójuk a La Ligában. Ettől függetlenül egy olyan csapat, amelyikben Forlán a csatár (akinek legutóbbi dobása az volt, hogy saját szurkolótáborát küldte el melegebb éghajlatra), és Antonio López cséká fémjelzi a védelmet, jó humorforrásnak tekinthető. A Real Madridnak van törlesztenivalója saját közönségével szemben, tartalékolni nincs oka, a kistestvért pedig minden elsőszülött szereti jól elagyabugyálni, úgyhogy nem vasárnap este jön el az a meccs, ahol a királyiak három gólnál kevesebbet rúgnak.

A Barcelona kerete: Valdés, Pinto, Márquez, Milito, Pedro, Puyol, Jonathan, Bojan, Touré, Chygrynskiy, Maxwell, Xavi, Jeffren, Alves, Piqué, Iniesta, Keita, Ibrahimovic, Henry, Messi

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.