Izgalmakat hozott a spanyol bajnokság 25. fordulója. Tette mindezt úgy, hogy a hátra lévő fordulókra pedig még fokozta is az izgalmakat. Elég a spanyol tabellára pillantani, amelyen jelen pillanatban ahhoz is szabályértelmezésre van szükség, hogy kiderüljön, egyáltalán ki az első. A góllövő listán ugyanilyen kérdések nem merülnek fel, mivel higany csak ugyanannyi kapufáig jutott, mint ahány gólt Messi összeiparkodott, úgyhogy az biztos, hogy a góllövőlistát Messi vezeti. Ez egyébként pont annyira érdektelen, mint hogy a tabellán ki áll az élen. Tovább után azért kiderítjük.

A pontegyenlőség kifejezés kifejezetten tetszetős számomra, nagyon jól tükrözi, hogy a bajnoki címért küzdő gigászok pont egyenlő helyzetben vannak. Ehhez mondjuk szükség volt kevéssel több fordulópontra Almeriában, mint amennyi egy görög tragédiába belefér. A most Barcelona szurkoló volnék, akkor felnégyelném a bírót, ellenben Almeria fanatikusként karóba húznám. Ennél azonban sokkal érdekesebb, hogy a Barca játékosain és edzőjén is érződik, hogy idegesek. Guardiola kezéből kezdenek kicsúszni a események: ezt nem csak a piros lapja mondatja velem, hanem a játék képe is. Látványos volt az, ahogy Zlatan kiállítása után (rá egyébként - ha következetes a szövetség, akkor - kétmeccses eltiltási bónusz várhat) Messi egyedül maradt. (Egyébként kíváncsi lennék arra, hogy pl. Messi milyen műlesikló lenne, mondjuk az olimpiai bajnok Razzoli ellen simán fogadnék rá, mert ahhoz, hoy valaki így kapkodja a lábait, elég jó csípő- és térdízület kell.) Volt a Barcának veszélyes akciója, de ehhez szükséges volt, hogy Messi egy komolyabb bólyakerülgetési feladatot megoldva induljon meg.  A Barca szerencséje, hogy nem most játsszák az El Clásicót, van kb egy hónapjuk, hogy rendezzék a sorokat.

Nem sokkal éjfél előtt aztán kiderült, hogy a Barca botlása helycseréhez vezetett a tabella élén. Spanyolországban pontegyenlőség esetén az egymás elleni eredmény dönt, de csak akkor, ha az érintett csapatok már az összes egymás elleni meccsüket lejátszották. Így az ŰEl Clásicóig – ha mindenki minden megszerezhető pontot begyűjt – a Real Madrid az első. A Sevilla legyőzése nagy fegyvertény, de nem az andalúzok játékereje, hanem a mérkőzés lefolyása miatt. Még capello idején volt egy Real Madrid-Espanyol meccs, ahol hasonló érzésem volt, mint tegnap este. A királyi játékosok pont úgy tettek, mint a szovjet katonák Sztálingrádnál: definíció szerint addig tartott a csata és az össztűz, amíg győzelem lett a vége. Nem kérdés, hogy a szerdai Lyon elleni BL-meccs kulcsfontosságú. Ha azt is megfordítják, akkor elhihetik, hogy a saját játékuk minden gödörből kihúzhatja őket, méghozzá konzisztensen és kiszámíthatóan. Ez a fajta önbizalom pedig minden sportoló legkomolyabb aduásza. Ha viszont a Lyon kiejti a Madridot – ami bőven benne van -, akkor pont ez a fajta önbizalom válik hiteltelenné. Ilyen körülmények között majdnem mellékes, hogy a játék is több mint bíztató volt, igazából a Sevilla laposra lett verve, csak ezt 92 percig nem vette észre.

Végezetül annyit még, hogy a tabella jelenlegi első helyét most pont mindkét csapat magasról leszarja. Jelen állás szerint a Barcának ugyanúgy elég az iksz a Bernabeúban, ha mindenki minden egyéb pontot megszerez. Változatlanul kitartok azonban amellett, hogy a bajnokság az olyan meccseken dől el, mint az Almeria-Barca. Az egyik érvem a statisztika: amikor a két nagy idegenben hátrányba került, akkor még egyikük sem győzött. A másik érvem a fekete mágia. Láthatóan működik. :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.