Padlózott a Barcelona, Madridék pedig, ahogy az várható volt, nem hibáztak. Kettő pontra zuhant a különbség, aminél azért elgondolkodtatóbb, hogy pillanatnyi formahanyatlásról beszélhetünk a Barcelonánál, vagy egy hullámvölgy kezdetéről. Mindjárt kifejtem a vészmadárkodásom okát, azonban haladjunk időrendben és kezdjük a Real meccsével, amely 64 percig volt érdekes.

Műsorunk elején: Madrid a liga pofozottgépéhez, a tökutolsó Xerezhez látogat, a Barcelona pedig az Atletico ellen próbálja majd meg újra 5 pontra állítani a két csapat közötti különbséget. Életképek rovatunkban: Cé visszatér, míg Barcelonában kidőlt hat védő. Statisztika rovatunkból megtudhatjátok, hányszor állt vesztésre 21 foruló alatt a listavezető.

Mind a madridi, mind a barcelonai szárnysegéd csúnyán legorombíttatott a La Liga szombat esti lázában. A csillag születik júliusi döntője előtt újabb fordulóban jelezte Messi és Higany is, hogy ott akarnak lenni a döntőben (Militóval kiegészülve elől egészen elképesztő, hogy Maradona ezeket az embereket majdnem távol tudta tartani a VB-től). Kényelmes győzelmek, különböző súlycsoportok, de hát tényleg ilyen a boksz, tovább után meg kiderül, hogy a sakk meg a foci is.

Fanyaloghatnánk az uncsi átigazolási piac miatt (a lezárult időszakban sem a Real Madrid sem a Barcelona nem igazolt új játékost), azonban a két spanyol gigász messze a legtöbb pontot gyűjtötte az európai topcsapatok közül, úgyhogy nem is tűnik úgy, hogy bármelyiknek oka lenne arra, hogy a kákán csomót a keretében hiányposztokat keressen. Canales maradt a Santanderben, a különbség meg a régiben, és újabb forduló jön, amikor semmi sem változik.

Képileg bizonyított, nemvitatós offszájd volt Pedro gólja, és kábé ez az utolsó mondat, amit ezzel így önmagában foglalkozni érdemes. Aki nem így gondolja, olvassa a madridi sajtót, és kábé annyira fog meglepődni, mintha a kurucon zsidózást talál. Pedig megtehetnék, és kivételesen nem is volna fájdalmas, ha a saját csapatukkal foglalkoznának, a Madrid ugyanis egyszerűen miszlikbe aprította a Deport, ezt pedig nem lehet megmagyarázni annyival, hogy kidőlt az ellen balhátvédje. Tovább után értekezünk az úriemberekről és a táncba vitt asszonyokról.

Post-traumás betegségben szenved a blogunk, lényegében a kétfős szerkesztőség megnyúvadt, ezért nem is került ki szellemi termék a héten. A soros ellenfelek meg elég lankadtfaszúak voltak az utolsó őszi gyepnyúzáson, úgyhogy hálistennek nem is volt nagyon miről firkászni. Hisztiánóról igen, de róla külön fogunk. Tovább után rövid foglalatoskodás a múlt hétvégi eseményekről, meg egy kicsit hosszabb a szombat esti lehetőségekről.

Egy röpke, mozgóképes visszatekintő a klub eddigi legeredményesebb évére. A hat megnyert trófea legjelentősebb állomásai. Tiszta szívből tudom ajánlani boriss163 youtube-os összefoglalóját, ami Barca szurkereknek kötelező darab.

A kisebbségeké volt ez a hétvége. A baszkok két fronton ütötték a spanyolokat, amiből a katalánok jól jöttek ki. A Bilbao otthon verte a Reált, a Suna meg az E-spanyolt csapkodta meg, úgyhogy jó hangulatban jfogadhatta a Barca a Sevilla ellen. Az első félidőben a szokásos punnyadást láthattuk, míg a másodikban összekapta magát a listavezető. De ne rohanjunk így előre!

A Real Bilbaoba látogat, a Sevilla pedig a Nou Campba. Pikáns összecsapás mind a kettő. Előbbi a spanyol-baszk ellentét miatt, utóbbi pedig hétközben kicsapta a Barcelonát a kupából.

Épphogy sikerült megteremteni e blog kereteit, kijelölni a témát, leválasztani a húst a zsírról és máris szennyezőanyag kerül a körfogásba: szétoffolom a blogot. Teszem ezt azért, mert áll a bál a labdarúgópiacon, és fehér galléros úriemberek nézegetik egymást, meg kékgalléros iparos legényeiket, hogy vajon ki az, aki közülük másnak dolgozik miközben velük kötött teljes munkaidős szerződést. És most feketézik a rohadék. Még tehetetlenebbül állnak azok a még fehérgallérosabb úriemberek, akik ugyan szerződéses viszonyban sem állnak a csaló illetőkkel, mégis ők vannak a leginkább becsapva, hiszen „fogadási mintázatot” találtak.